06-20-525-5629

az érintés művészete

SHIATSU MASSZÁZS ~ SHIATSU TANFOLYAMOK ~ MUNKATÁRSAK ~ ÉLETMÓD ~ KAPCSOLAT

SHIATSU <<Vissza

A feszítések, nyújtások, ízületforgatások, szintén fontos részét képezik a kezelésnek, melyek az energia blokádok oldására szolgálnak. Az energia akadálymentes, szabad áramlása az egészség és a gyógyulás alapvető feltétele. A shiatsu holisztikus kezelési mód, a nyugati orvoslás legapróbb részletekbe menő anatómiája távol áll tőle. Mindig az egészre és az egészségre koncentrál. A kínaiak és a japánok szerint a test és a lélek egyetlen összefüggő egész, ezért a részterületek külön gyógyítása nem hoz eredményt. A shiatsu kezelések alkalmával pihenésre ösztönözzük a testet és elérhetjük, hogy idegrendszerünk a mély megnyugvás állapotába kerüljön. Ebben az állapotban pedig békét, harmóniát, teljességet, a magunkkal és a Világgal való tökéletes összhangot élhetjük meg, amely az első lépés a betegségektől a gyógyulás felé vezető úton.

Meridiánok: a meridiánok olyan energiahálózatok, melyeken a testünk Kíje áramlik. Az energiapályák és a Kí nem olyan kézzelfogható dolgok, mint például a test ér- vagy nyirokrendszere. A kínai orvoslás 71 energiapályát ismer. Az energiavezetékek valóságos hálózatot alkotnak, amelyen a Kí a nagy, felületi pályáktól a kisebb, mélyebben húzódók felé áramlik, miközben újból és újból visszatér a felszínre. Ez a rendszer arra szolgál, hogy a Kí a bőrt, az izmokat, a kötőszöveteket, a szerveket és a testnedveket is elláthassa. Ezért lehetséges az, hogy a test belsejében keletkezett zavarokat egy felszínen lévő pont kezelésével befolyásoljuk, hiszen az energiapályák rendszere a test minden területével kapcsolatban áll.

A Zen-shiatsut az jellemzi, hogy viszonylag kevés figyelmet szentel a meghatározott akupunktúrás pontoknak, és ez különbözteti meg leginkább az akupresszúrától. A shiatsu-gyógyász nem egy-egy pontra, hanem az egész meridiánra figyel.

Története:

A shiatsu gyökerei a klasszikus kínai és japán orvoslás tudáskincsében lelhetők fel, ezért a shiatsut is a hagyományos gyógymódok közé szokás sorolni. A shiatsu mai formáit a XX. Század közepén, Japánban alakították ki. A délkelet-ázsiai térségben különböző testgyakorlatokat és masszírozási technikákat fejlesztettek ki annak érdekében, hogy a testben keringő életenergiát serkentsék. A shiatsu az úgynevezett Taoyin gyakorlatokon alapszik, mely Kína történelmébe nyúlik vissza. A Taoyin gyakorlatok masszázst, akupresszúrát, mozgást és légző gyakorlatokat tartalmaznak. A Taoyin mozdulatai elsősorban a betegségek megelőzésére szolgáltak, de hatásosak voltak különböző betegségek gyógyításában is. A X. században a buddhizmus és a kínai orvostudomány Japánban is ismertté vált és ugyanerre az időre tehető, amikor a Taoyin (japánul Do In) a Japánban nagy hagyományokkal rendelkező Anma masszázs részévé vált. Ez volt a shiatsu első formája. Az Anma -masszázs fontos alkotó eleme volt a japán gyógyászatnak, azonban a növekvő idegenkedés az érintéstől oda vezetett, hogy a XX. Század elejére teljesen kiszorult a gyógyászatból. Ezzel egyidőben egyre nagyobb szerepet kapott az Európában is jól ismert nyugati gyógyászat. Mindazonáltal ebben az időben is volt néhány olyan Anmagyógyász, aki a tradicionális gyógymóddal segített betegein, és hogy gyógyító eljárásukat törvényes keretek közt is gyakorolhassák, új nevet adtak e masszázsnak és ez volt a shiatsu. Az ötvenes évek elején a japán kormány elismerte ezt a gyógyító eljárást, a manuális kezelések egyik formájaként. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy 1925-ben Tokujiro Namikoshi shiatsu tanárképző iskolát alapított, melynek tanításait a nyugati anatómiára alapozta.

Impresszum I Adatvédelmi nyilatkozat